... A bejárati ajtó felé rohantunk, de az hirtelen becsapódott előttünk!
Rémülten pördültem meg a tengelyem körül, Bonnie pedig a hátát az ajtónak vetve felsikoltott. A lépcsőröl egy sötét alak lépkedett lefelé a félhomályban. Lassan, de biztosan. Torokszorító rettegés tört rám. Bonnie-val mindketten ledermedtünk, miközben a férfi kissé félredöntött fejjel, vérfagyasztó mosollyal az arcán közeledett felénk. Hirtelen , minden gondolkodás nélkül rávetettem magam és olyan erősen löktem meg, ahogy csak tudtam. Elterült a földön, de a következő pillanatban már két vasmarok szorult a torkom köré, a fejem pedig fájdalmas koppanás kíséretében vágódott a falnak. Már a fájdalomtól is alig kaptam levegőt, de még folytogattak is!Tompán hallottam, hogy Damon az ajtón dörömböl. Az egész életem lepergett előttem. Félelmetes érzés volt.
Közben Damonnek sikerült betörnie az ajtót. A szorítás a nyakam körül enyhült. Damon ellökte mellőlem a támadót és a földre terítette. A következő másodpercben már ő volt a földön. Úgy tűnt, hogy az idegen rögtön végez vele. Ehelyett egyszer csak felszívódott.
Az áram is visszajött. A nappaliban feloltódott a villany. Damon zihálva és idegesen forgolódott még mindig a férfit keresve. Bonnie valahogy mellém került és most reszketve ölelte át a vállam. Azt hiszem, mindketten sokkot kaptunk.
- Ki a franc volt ez??!!-kérdezte Damon.
- Nem tudom, inkább Caroline-nal foglalkozz-válaszolta Bonnie.- Azt hiszem agyrázkódása van.
- Vámpír, kiheveri.- jegyezte meg Damon. Ami ezután történt, abból nem emlékszem semmire, mert minden elsötétült.
...
Amikor felébredtem a Salvatore-ház nappalijában találtam magam. Bonnie a fotelben aludt. Oda akartam menni hozzá , hogy megnézzem jól van-e, de annyira szédültem, hogy visszadőltem a kanapéra. Ekkor meghallottam Damon és Stefan vitáját.
-Nem tudtál volna gyorsabban odérni?! Majdnem meghaltak!!!- suttogta dühösen Stefan.
-Nekem te ne beszélj , mert én legalább segítettem nekik, miközben te Elenával turbékoltál halál nyugodtam!!!- válaszolt Damon egyre csak emelkedő hangerővel.
-Hagyjátok már abba! Felébresztitek őket!-hallottam Elena hangját is. Ezután bejött hozzánk a szobába.
Később, miután jobban lettünk, hazahoztak engem és Bonnie-t. Most itt durmol mellettem. ( Megigéztem, hogy megnyugodjon és tovább tudjon aludni. Kár, hogy magamat nem tudom befolyásolni. Mindegy.)
Tudom , hogy ez a rész egy kicsit rövidre sikeredett, de higgyétek el , bőségesen kárpótollak majd titeket!
A szerző.
szia!
VálaszTörlésVárom a következő részt!
xo xo
Szia!
VálaszTörlésEz tényleg nagyon rövidke volt :( tudtam még volna olvasni :P
Most leltem rá a blogodra, Veronikának hála, az ő oldalán láttam meg és hát gondoltam benézek. Elolvastam mind a három fejezetet és eddig nagyon tetszik! Kíváncsi vagyok a támadóra, ki volt az??? :P Fura, hogy Klaus diák a suliban, de hát aki sokszor megbukott, annak évet kell ismételnie :P
Bonnie nem a kedvenc szereplőm, soha nem is volt, de most azért sajnáltam szegényt :( eléggé megrémülhetett.
Remélem hamar folytatod, és jó hosszú fejezettel kárpótolsz minket a mostani rövidségéért, mert ha nem akkor szavadon foglak!
Puszi, Moonacre!