2.rész: Fordulatok

Dátum:09.02.        23:09 perc


Kedves Naplóm!
Hááát... hol is kezdjem? Ma nagyon furcsa dolgok történtek velem.
  Először is:
Reggel , mikor beléptem az előadó-terembe, megláttam az új diákot, Klaust. Nem akartam bunkónak tűnni, úgyhogy odamentem és köszöntem:
  -Szia! A nevem Caroline Forbes, de szólíts csak Caroline-nak!
  -Helló!-intett felém .-Az én nevem Klaus. Te küldted azt a meghívót arra a a partira?- kérdezte felvont szemöldökkel. ... Elég szívdöglesztően nézett ki.
   - Ööö... I-igen én voltam..-dadogtam meglepetten.
   -Köszi, de nem hiszem, hogy lenne kedvem részt venni, egy ilyen személyes patin, úgyhogy rám ne nagyon számíts!- bunkóskodott.
   - Mindegy... nem kötelező eljönni. Csak gondoltam meghívlak!-Vonogattam a vállam sértetten. Hogy lehet ekkora fafej?!
Közben már bejött a tanár és elkezdett diktálni. Sajnos nem tudtam Klaust faképnél hagyni, mert az én padom mellett volt a helye, inkább csak sértetten levágtam magam a székemre.  
   Az ebédlőben aztán meglepő dolog történt: amíg Elenáékra és Bonnie-ra vártam a megszokott helyünknél, odajött hozzám és ezúttal ő szólított meg:
   - Szia! Ne haragudj, hogy az előbb bunkó voltam veled... kiengesztelhetlek valahogy?
   -Hááát... nos.- húztam a választ, csak hogy idegesítsem. (Akármilyen helyes is , azért eléggé megbántott.)
   -Khm!-sürgetett diszkréten.
   -Jó.Ha eljössz velem Elena bulijára, akkor talán megbocsájtok!
Kelletlenül elhúzta a száját, de végül bólintott: -Oké , majd Szombaton érted megyek.
Ezzel le is tudta, mert felállt és faképnél hagyott. Kissé nehéz rajta kiigazodni.
   Délután Bonnie-val elmentünk díszeket vásárolni Elena buljára (azért a dekoráció is fontos).
Mivel sem az anyukám, sem az ő szülei nincsenek otthon a héten úgy döntöttünk, hogy horror-maratont tartunk nála. A házban sötétség fogadott minket.
  -Hahóóóó!.... Van itt valaki??-Kiáltottam.
  -Ne hülyéskedj már!!-Szólt rám Bonnie, miközben a nappali felé siettünk. Hirtelen egy árnyt láttam elsuhanni előttünk. Óriásit sikoltottam.
  -Hagyd ezt abba Caroline!!!-Kiáltott rám dühösen Bonnie és rácsapott a villanykapcsolóra.
Nem történt semmi.
  -Caroline!-Mondta Bonnie.
  -Most meg mi van?-kérdeztem idegesen.
  -Mit csináltál a biztosítékkal?!
  -Én? Én semmit!-háborodtam fel.
  -Ja, persze. Akkor vajon miért nem kapcsolódik fel a villany?!
  -Oké... Én kimegyek és megnézem a biztosítékot, te pedig keress egy zseblámpát!-utasítottam.
Bonnie még mindig gyanakodva méregetett, de azért beleegyezett.
Kimentem és megkerestem a biztosítékot, amikor velőtrázó sikolyt hallottam a házból.
  -Úristen! Bonnie!!!-kiáltottam fel és vámpírtempóban visszarohantam a házba.
Bonnie-t a nappaliban találtam meg a kanapé mögött.Egész testében remegett.
   -Mi történt?-kérdeztem megkönnyebbülten.
   -A....am-amikor kimentél olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne, ezért megfordultam...- zokogta. - é-és egy alakot láttam az ajtóban. Lassan elindult felém é-én meg elkezdtem hátrálni és megbotlottam, aztán sikoltottam. A-aztán csak úgy eltűnt te pe-pedig bejöttél.
  -Rendben... most felhívom Stefant , aztán rohanj ahogy bírsz!
  -O-oké.
Idegesen tárcsáztam, de Stefan nem vette fel. Egy picit hezitáltam a gombok fölött, aztán hívtam Damon-t.
  -Mi az, hiányoztam?-szólt bele.
  -Ó hál'istennek ,hogy felvetted!-Hadartam. - itt vagyunk Bonniék házában, a biztosíték kiment nem lehet villanyt kapcsolni. Valaki bent van a házban és megtámadta Bonnie-t!!!! Kérlek gyere ide!
 -Nocsak, hát Stefan lovag nem ér rá?-kérdezte gúnyosan.
 -Ez nem vicc, gyere már!!
 -Nyugi  Vámpír-Barbie, mindjárt ott leszek, addig próbáljatok kijutni a házból!-utasított, majd lerakta.
Gyorsan felráncigáltam a sokkos Bonnie-t a földről és futni kezdtünk a bejárati ajtó felé, amit nyitva hagytam.
Már majdnem kint voltunk, de az orrunk előtt becspódott!

                                            Folytatjuk...

1.rész: A találkozás

Dátum: 09.01.   22:31 perc

Kedves Naplóm!
  Ma dötöttem úgy, hogy naplót fogok vezetni. A nevem Caroline Forbes. Egy kisvárosban élek az USA-ban , a neve MysticFalls. Még kiskoromban költöztünk ide az anyukámal, amikor a szüleim elváltak. Anyám itt a helyi Seriff, ezért rengeteget dolgozik... ritkán van itthon.
Ja! majd' elfelejtettem: vámpír vagyok. Igazi vámpír. Eredetileg ember voltam, mint mindenki más. Úgy 1 éve változtatott át - egy Katherine nevű vámpír - bosszúból.
  Ma volt az első tanítási nap a Robert E.-Lee gimiben. Végzős lettem. Reggel a két legjobb barátnőmmel, Bonnie-val és Elená-val indultam suliba.
  -Chiao Bella!-köszönt Bonnie, amikor ajtót nyitottam.-Milyen volt a nyarad Olasz o.-ban?
  -Nagyon jó. - válaszoltam.
  -Szióka!-üdvözölt Elena is- úúúgy hiányoztál!-ölelt meg.
  -Ti is nekem!-sóhajtottam.
  -Na indulhatunk?
  -Csak egy pillanat...- mondtam és előhalásztam a táskámból Elena szülinapi ajándékát.
  -BOLDOG SZÜLINAPOT!!!- kiáltottuk Bonnie-val.
  -Dehát a szülinapom csak a hétvégén lesz!-kiáltott fel.
  -Jó, tudom csak nem bírtam várni szombatig!
Miután Elena megnézte az ajándékot (nagyon tetszett neki) elindultunk az iskolába.
  Az egész nap uncsi volt , kivéve, hogy találkoztam egy új diákkal. (a neve Klaus, nemrég költözhettek ide, mert még soha nem találkoztam vele. Viszont 1 jó pontja van: állati helyes!)
  Délután 2 óra felé átmentem Elenához, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk futni. (Fittnek kell maradnunk, hiszen mindketten a szurkoló-csapat tagjai vagyunk)
Jól kifárasztottuk  magunkat, aztán úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a Mystic Grill-be inni. Miközben beszélgettünk a pultnál, hirtelen egy kéz ragadta meg hátulról Elena karját és felhúzta a székről.
  -Végre megvagy Katharina!- suttogta fenyegetően a kéz tulajdonosa.
  -Mi?...... é-én Elena vagyok!-dadogott riadtan a barátnőm.
  Erre én is felpattantam a székről: -Mit akar!?
- Ó!... Elnézést, valakivel biztosan összetévesztettem... Bocsánat!- Szabadkozott új "ismerősünk" , majd hátatfordított nekünk és sietősen távozott. Mondanom se kell, a bárban mindenki minket nézett.
  -Szerinted mit akarhat ez az alak Katherine-től?- kérdezte Elena még mindig fojtott hangon.
  -Gőzöm sincs.
Hirtelen megcsörrent a mobilja.
  -Stefan üzent...-tájékoztatott- 1 óra múlva találkozunk a parkban. Talán ő tud valamit Katherine "barátjáról". Bocs, de most mennem kell!
   -Nem baj, menj csak- hagytam rá. Azért remélem Stefan tud valamit a zaklatónkról.
   Este még küldtem pár e-mailt Elena ismerőseinek (Klaus-nak is)  , amiben leírtam nekik, hogy hol és mikor lesz a meglepetésbuli, amit a barátnőnk 18. születésnapjára rendezünk Bonnie-val. Elkezdett sajogni a szemfogam, ami eszembe jutatta, hogy már vagy 4 napja nem vadásztam, így elmentem  "enni".
Rossz ötlet volt.
  Miután valakinek a vérét szívtam, elmentem az erdőbe sétálni. Miközben andalogtam furcsa hangra lettem figyelmes. Mintha valaki követett volna. Riadtan néztem a holdra. Megállapítottam, hogy nem lehetett az a valami (vagy valaki) vérfarkas, hiszen ők csak teliholdkor változnak át, és attól még messze vagyunk. Stefan sem lehetett , mert ő már suli előtt kijött az erdőbe. Hirtelen gyorsabbra vettem a tempót, olyan gyorsra, ahogyan csak a vámpírok tudnak menni. Rövid időn belül ismét meghallottam a zörrenést. Ekkor vettem észre, hagy a 20 m-es körzetemből (vagy a követőméből) minden állat elmenekült. Csak egy valamiben voltam biztos: valaki volt az erdőben , és én nem akartam vele kettesben maradni. Inkább hazamentem.
  Anyu (csodák csodája) már hazaért, de nagyon fáradt lehetett, mert elaludt. Most inkább nem zavarom.