1.rész: A találkozás

Dátum: 09.01.   22:31 perc

Kedves Naplóm!
  Ma dötöttem úgy, hogy naplót fogok vezetni. A nevem Caroline Forbes. Egy kisvárosban élek az USA-ban , a neve MysticFalls. Még kiskoromban költöztünk ide az anyukámal, amikor a szüleim elváltak. Anyám itt a helyi Seriff, ezért rengeteget dolgozik... ritkán van itthon.
Ja! majd' elfelejtettem: vámpír vagyok. Igazi vámpír. Eredetileg ember voltam, mint mindenki más. Úgy 1 éve változtatott át - egy Katherine nevű vámpír - bosszúból.
  Ma volt az első tanítási nap a Robert E.-Lee gimiben. Végzős lettem. Reggel a két legjobb barátnőmmel, Bonnie-val és Elená-val indultam suliba.
  -Chiao Bella!-köszönt Bonnie, amikor ajtót nyitottam.-Milyen volt a nyarad Olasz o.-ban?
  -Nagyon jó. - válaszoltam.
  -Szióka!-üdvözölt Elena is- úúúgy hiányoztál!-ölelt meg.
  -Ti is nekem!-sóhajtottam.
  -Na indulhatunk?
  -Csak egy pillanat...- mondtam és előhalásztam a táskámból Elena szülinapi ajándékát.
  -BOLDOG SZÜLINAPOT!!!- kiáltottuk Bonnie-val.
  -Dehát a szülinapom csak a hétvégén lesz!-kiáltott fel.
  -Jó, tudom csak nem bírtam várni szombatig!
Miután Elena megnézte az ajándékot (nagyon tetszett neki) elindultunk az iskolába.
  Az egész nap uncsi volt , kivéve, hogy találkoztam egy új diákkal. (a neve Klaus, nemrég költözhettek ide, mert még soha nem találkoztam vele. Viszont 1 jó pontja van: állati helyes!)
  Délután 2 óra felé átmentem Elenához, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk futni. (Fittnek kell maradnunk, hiszen mindketten a szurkoló-csapat tagjai vagyunk)
Jól kifárasztottuk  magunkat, aztán úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a Mystic Grill-be inni. Miközben beszélgettünk a pultnál, hirtelen egy kéz ragadta meg hátulról Elena karját és felhúzta a székről.
  -Végre megvagy Katharina!- suttogta fenyegetően a kéz tulajdonosa.
  -Mi?...... é-én Elena vagyok!-dadogott riadtan a barátnőm.
  Erre én is felpattantam a székről: -Mit akar!?
- Ó!... Elnézést, valakivel biztosan összetévesztettem... Bocsánat!- Szabadkozott új "ismerősünk" , majd hátatfordított nekünk és sietősen távozott. Mondanom se kell, a bárban mindenki minket nézett.
  -Szerinted mit akarhat ez az alak Katherine-től?- kérdezte Elena még mindig fojtott hangon.
  -Gőzöm sincs.
Hirtelen megcsörrent a mobilja.
  -Stefan üzent...-tájékoztatott- 1 óra múlva találkozunk a parkban. Talán ő tud valamit Katherine "barátjáról". Bocs, de most mennem kell!
   -Nem baj, menj csak- hagytam rá. Azért remélem Stefan tud valamit a zaklatónkról.
   Este még küldtem pár e-mailt Elena ismerőseinek (Klaus-nak is)  , amiben leírtam nekik, hogy hol és mikor lesz a meglepetésbuli, amit a barátnőnk 18. születésnapjára rendezünk Bonnie-val. Elkezdett sajogni a szemfogam, ami eszembe jutatta, hogy már vagy 4 napja nem vadásztam, így elmentem  "enni".
Rossz ötlet volt.
  Miután valakinek a vérét szívtam, elmentem az erdőbe sétálni. Miközben andalogtam furcsa hangra lettem figyelmes. Mintha valaki követett volna. Riadtan néztem a holdra. Megállapítottam, hogy nem lehetett az a valami (vagy valaki) vérfarkas, hiszen ők csak teliholdkor változnak át, és attól még messze vagyunk. Stefan sem lehetett , mert ő már suli előtt kijött az erdőbe. Hirtelen gyorsabbra vettem a tempót, olyan gyorsra, ahogyan csak a vámpírok tudnak menni. Rövid időn belül ismét meghallottam a zörrenést. Ekkor vettem észre, hagy a 20 m-es körzetemből (vagy a követőméből) minden állat elmenekült. Csak egy valamiben voltam biztos: valaki volt az erdőben , és én nem akartam vele kettesben maradni. Inkább hazamentem.
  Anyu (csodák csodája) már hazaért, de nagyon fáradt lehetett, mert elaludt. Most inkább nem zavarom.